Az egyetemi tanulmányaimat lezáró diplomamunka célja egy hátrányos helyzetű helyszín rehabilitálása. A megoldási javaslat két szinten kezeli a problémát: várostervezési szinten felülvizsgáltam a kerület településfejlesztési céljait: az ide szánt, nagy beépítési sűrűségű lakóépület fejlesztés helyett a környék lakói számára épülő közösségi parkot képzeltem el a telken. Közelebbről nézve fontosnak találtam egy pavilon-szerű közösségi házat létrehozni, mely a helyi fiatalok igényeit szolgálja. Az intézmény célja, hogy hozzáférést nyújtson a helyi fiataloknak az ismeretszerzés 21. századi eszközeihez, mint a workshopok, mentorálási programok és közösségi rendezvények. Az épület áramló térszervezése arra bíztatja a használókat, hogy fedezzék fel a kínált lehetőségeket. Az épület homlokzata áttetsző, vastag polikarbonát panelekből áll, melyek sejtelmesen elhomályosítják a belső tereket, a fiatalok kíváncsiságára építve így is a részvételre bátorít.

My thesis project aimed to rehabilitate a problematic, slum-like neighbourhood in Budapest. The solution is offered on two levels: on the urban level, I reconsidered the municipality’s expectations toward the chosen site: instead an intensive development of apartment blocks I decided to introduce a park that provides facilities for the inhabitants’ social activities and recreation. On the second, architectural level I placed a pavilion-like community hub aimed at the local youth. The program of this facility is to provide infrastructure for accessible knowledge and social activities for teenagers. The building follows a spatial system that enables circulation and encourages the exploration of its opportunities. The facade is constructed of polycarbonate panels that provide even lighting and an intriguing, translucent character, further encouraging interaction.