Fenntarthatóság, energiatakarékosság, rezsicsökkentés. Elérhető-e egy átlagos építtetőnek, hogy az energiaáraktól függetlenedjen, vagy az ilyen teljesítményű házak építése a kevesek kiváltsága? Egyáltalán van-e szükség a fenntartható szemlélet elsajátítására, ha építkezésbe fogunk, vagy csak a pénzt viszi egy ilyen projekt?
Hétköznapi emberként úgy érezhetjük, hogy egy közel nyolcmilliárd fős lakosú bolygó megmentése olyan feladat, amiben az egyéni erőfeszítések láthatatlanok maradnak, miközben komoly anyagi ráfordítást, vagy a szokásainktól, komfortzónánktól való gyökeres eltávolodást igényelnek. A hatalmas környezeti lábnyom mellett óriási profitokat termelő nagyvállalatok ráadásul rengeteg pénzt öntenek annak a gondolatnak a széleskörű elterjesztésébe, hogy a klímaváltozásért a társadalom egyéni tagjai felelősek, és a megoldást az jelenti, ha kevesebbet fűtünk, szelektíven gyűjtjük a szemetet és többet járunk biciklivel. Ezzel szemben évszázados folyamatok alakítottak olyan medret az emberi társadalomnak, amiből az egyén szintjén túl való kilépés rövid és fájdalommentes úton nem reális. Gondoljunk csak az amerikai kontinens nagy kiterjedésű országaira, ahol az olcsó olaj miatt a közlekedés domináns formájává az autózás vált, így nem volt igény működőképes és nagy léptékű tömegközlekedés kiépítésére. Ha hirtelen mindenki vonatra, vagy buszra szeretne szállni, egyrészt nagyon sok hely megközelíthetetlenné válna, másrészt a meglévő infrastruktúra pillanatok alatt összeroppanna. Témánkhoz közelebb érve az sem tűnik reális megoldásnak, hogy a szigeteletlen, és energetikailag nem felújítható száz-kétszáz éves belvárosi házak teljes lakossága passzív családiházakba költözzön vidékre, hiszen ha a helyükre senki nem akar költözni, az ingatlanjuk értéktelenné válik és nem lesz miből építkezni. Persze emellett számos más gátja is van ennek a folyamatnak, az ingázás által az elővárosi forgalom megnövekedésétől a rendelkezésre álló lakóövezetek végességéig.
Ha azon szerencsés kevesek közé tartozunk, akiknek megvan a lehetősége, hogy a városból családi házba költözzön, akkora terhet ró ránk ennek a megvalósítása, hogy valószínűleg nem fogunk, vagy nem akarunk plusz forrást áldozni arra, hogy szemmel nem érzékelhető módon járuljunk hozzá a pozitív változáshoz.
Egészen addig, amíg télen jön a gáz a vezetéken, és olcsó árammal tudjuk nyáron 24 fokosra hűteni a lakást a kinti hőhullám elől menekülve. A most berobbanó energiaválsággal azonban ennek rövid úton vége. Saját bőrünkön (és pénztárcánkon) tapasztalhatjuk, hogy eddig milyen pazarlóan bántunk erőforrásainkkal, és hirtelen nagyon fontos lesz, hogy az átlagfogyasztás alá próbáljuk bepréselni a villanyóra mutatóját. Talán már megérezzük: teljesen reális forgatókönyv, hogy előbb-utóbb minden kWh áramért piaci árat kell fizessünk, hiszen már most elég jelentősen szűkült azoknak a köre, akik hatósági áron vehetik az energiát, ez a tendencia pedig megfordulni nem fog. Így el is érkeztünk arra a pontra, ahol egyértelművé válik, hogy a fenntarthatóság a környezetvédelmen túl legalább ennyire hangsúlyosan jelenti a gazdaságosságot is.
Milyen megoldásaink vannak a vastag függönyök felszerelésén és a radiátorok hatékonyabbra cserélésén túl?
Ha éppen a korábban említett házépítésen gondolkodunk, szerencsére a lehetőségek széles tárháza áll rendelkezésre. Minél korábban állunk a folyamatban, annál több. Talán felmerül az olvasóban, hogy irdatlan költségeket jelenthet mindenféle korszerű hőszivattyús gépészeti berendezés, vagy kiemelkedő teljesítményű hőszigetelő ablakok beépítése, azonban rengeteg olyan eszköz van egy jól felkészült tervező kezében, amikkel az ilyen kiugró költségtételek nélkül is radikálisan javítható az épület energiahatékonysága. Ha telekvásárlás előtt állunk, érdemes némi felárat fizetni egy kedvezőbb tájolású telekért. Egy északi lejtőn gyönyörű panorámával rendelkező nappalink lehet, viszont elesünk a téli benapozás nyújtotta ingyen fűtési energiától. A nyári túlmelegedés elleni védekezés egyik legolcsóbb és leghatékonyabb formája a lombhullató növényekkel való árnyékolás. Ezért érdemes lehet olyan telket választani, ahol jó pozícióban már méretes lombhullató fa található, ami nyáron hűsíti teraszunkat, télen a csupasz ágakon keresztül pedig a napfény akadálytalanul jut ablakunkon át a belső térbe. Persze ezeket a szempontokat laikus szemmel felismerni nehéz lehet, így érdemes telektanulmányt készíttetni vásárlás előtt, ami az ilyen szempontok mellett a telekben rejlő alapvetőbb lehetőségek felismerésében is segít.
A telekválasztás szempontjai után az épülettervezés korai fázisaiban jóval költséghatékonyabban, többnyire mindenféle plusz költség nélkül tudunk olyan döntéseket meghozni, amivel nagyarányban csökkenthetjük az épületünk energiaszükségletét. Már az a döntés, hogy a lakószobák melyik égtáj felé néznek ég és föld különbségét jelenti, és belátható, hogy az esetek többségében egy ház építési költségét nem befolyásolja, hogy elforgatjuk 90 fokkal a telken. Az épület minél egyszerűbb, hasábszerű formálásával csökkenthetjük a lehűlő felületet, így jóval kisebb teljesítményű fűtésrendszer is megfelel, ami milliós nagyságrendő spórolást is eredményezhet. Ha meglévő házat újítunk fel, vagy már folyamatban lévő építkezésünkön szeretnénk energiahatékonysági megoldásokat alkalmazni, a lehetőségünk főleg a korszerű berendezések, külső oldali árnyékolók, vagy a hőszigetelés felvastagítása felé tolódnak el. Ezek persze igen nagy mértékben csökkenthetik akár a téli fűtési igényt, vagy a nyári légkondícionálási költségeket, de bekerülési költségeik is igen magasak.
Következő bejegyzéseimben ezeket a fenntarthatósági tervezési praktikákat fogom körbe járni, valamint megtudhatjuk, hogy rövidíthetjük le drámaian építkezésünk időtartamát, ami egy szélsőségesen ingadozó építőanyag piacon további jelentős spórolást eredményezhet.