A legtöbb építész arról álmodik, hogy saját maga számára tervezhessen házat. Megvalósíthatja a legmagasröptűbb építészeti elképzeléseit, és a jól sikerült kivitelezés végén saját maga veheti birtokba munkája gyümölcsét. Az önmegvalósítás mellett másik gyümölcse az ilyen projektnek a tanulási lehetőség. Saját ügyfelévé válik, és építtetői szemüvegen keresztül, kegyetlen racionalitással kell szemlélnie munkáját. Ez olyan szakmai hitelességet is ad a tervezőnek, amit későbbi ügyfelei is értékelni tudnak majd.
Klastrompusztai hétvégi házunk tervezésének is az önmegvalósítás vágyával indultam neki. Művészi igényű, szabadkézzel rajzolt, tervekről, a tervezési helyszínen sátrazásról szőttem terveket. Ehhez képest a telek birtokbavételekor már a fejemben volt a komplett terv. Ez kissé csalódás is volt, ugyanakkor hiába próbáltam alternatív megoldásokat kitalálni. A kötöttségek miatt az eredeti ötlet – kisebb módosításoktól eltekintve – kikezdhetetlen fölénnyel indult.
Kötöttségek
Költség
Nyilvánvalóan az egyik legnagyobb kötöttség a megvalósítás költsége. A tervezési fázisban nagyon nehéz reális képet kapni a várható számokról. Egyrészt meglévő szerkezetek felhasználásával megspórolhatók költségek, másrészt extrém kis léptékű épületeknél sok költség nem arányosan csökken. Ezért Elsődleges Irányelvként tűztük ki, hogy két megoldás közül mindig az egyszerűbb, költséghatékonyabb opciót kell választani. Ezt természetesen Kirk kapitányt megszégyenítő nagyvonalúsággal sikerült többször is megszegni. Többnyire olyan esetben, ahol az extra költség megtérülni látszik, illetve egy-egy tétel szintjén, nem pedig rendszer szinten jelent többletet.
Meglévő épületkontúr
A költség kötöttségéből adódott, hogy a meglévő épületkontúrból nem léphetünk ki. Egyrészt pár extra négyzetméter alapozás aránytalan is költségtöbbletet eredményezne. Másfelől legfeljebb a hegy irányába, gyakorlatilag a lejtőbe süllyesztve lenne ilyenre lehetőség. Ez azt jelenti, hogy a meglévő bruttó 30 m2 alapterületet felfelé bővítjük, ha már a meglévő tető elbontása minden bontási szcenárióban megvolt.
Eleinte a megtartani szánt falak is kötöttséget jelentettek 230 cm-es magasságukkal és a meglévő nyíláskiosztással. Ez az eredeti alaprajzi elképzelés vezérfonala is volt, de a teljes bontás végül ezt a kötöttséget feloldotta – az elrendezés viszont megmaradt.
Tartószerkezet
Az építési rendszert tekintve mindenképpen valamilyen előregyártott technológiában gondolkodtam. Ennek oka a gyors és precíz kivitelezés lehetősége, valamint hogy a vékony falaknak köszönhetően nagyobb hasznos alapterületünk marad. Nagy kedvencem, a CLT fa paneles megoldás is szóba jött, de a telek rossz megközelíthetősége és a cseresznyefa még egy kisebb daru telepítését is erősen kérdésessé teszi. Bár kivitelezői oldalról biztosítottak róla, hogy nem megoldhatatlan a szituáció, végül a kockázatok mérséklése érdekében lemondtam a nehéz tömörfa panelek alkalmazásáról.
Ehelyett a könnyűszerkezetes, kézzel mozgatható panelekből álló SIP technológia mellett döntöttem, mely anyagából adódóan extra hőszigetelő teljesítménnyel is kecsegtet, így az fenntartása is gazdaságosabbá válik, kevesebb extra hőszigetelés beépítésével. Az építési mód gyakorlatilag egy favázas tartószerkezetet jelent, melyet nagy szilárdságú OSB4 lemezek közé szendvicselt hőszigetelésből áll. A hagyományos favázas építési módhoz képest nagy előnye, hogy a tartószerkezeti gerendákat a panelek közé, azokkal felváltva helyezik el, így a CNC technológiával legyártott panelek méretpontos távtartóként is szolgálnak a gerendaváznak. Ez azt eredményezi, hogy a lego-szerű összeillesztés miatt a méretpontatlanság veszélye nem merül fel. Másik előnye, hogy a ház önsúlya kicsi, így a meglévő alapozást is kevésbé terheli meg.
Szabályozás
A településképi megkötések előírják, hogy a jelenlegi tetőforma helyett az új háznak oromfallal kell az utcára nézni. Ráadásul a lejtésre is minimumot szabnak meg. Ez a kötöttség egyben lehetőséget is jelent. Az utcára merőleges gerincnek köszönhetően a tetőtér előre-hátra bármennyit kinyúlhat, így nincs akadálya, hogy a hátsó kert felé bővüljön a tér.
IGÉNYEK
Hétvégi ház tervezéskor gyakran elkövetik azt a hibát, hogy családi házhoz hasonló alapterületet terveznek. Ez jelentős költséget jelent az építéskor és a fenntartáskor is. Ehelyett gondoljuk át, hogy mi az a minimum, amire ténylegesen szükségünk van, és próbáljuk azt minél nagyobb minőségben megvalósítani, hiszen a kikapcsolódáshoz fontosabb a hangulat, mint a sokadik fürdőszoba, vagy a konyhasziget.
A mi helyiségigényeink meglehetősen szerények: a földszinten nappali, fürdőszoba és egy használható konyha legyen, az emeleten pedig alvási lehetőség a galérián, vagy külön szobában. A meglévő, 10 m2 körüli, két méter alatti belmagasságú pince felújításával pedig a szerszámtároló és barkácsműhely funkció is helyet kap.
TÉRSZERVEZÉS
Emeletes házaknál a tervezést legtöbbször nem az alaprajzzal, hanem az épület metszetével kezdem, mivel a két szint kapcsolata, a belmagasságok és a tetőkontúr olyan peremfeltételeket alkotnak, amihez az alparajzi elrendezéssel igazodni kell. Nem volt ez máshogy itt sem.
A meglévő épület elhelyezkedése az erősen lejtős telken lehetőséget adott arra, hogy az épület mindkét szintje kertkapcsolatos legyen. A földszinten a terasz és az előkert felé, az emelet pedig a rézsűsen emelkedő hátsókert felé nyitható meg.
Függőleges térkapcsolatok
Mivel az eredeti falak meglehetősen alacsony belmagasságot engedtek volna meg, az alapképlet a következő: a tetőtér és a földszint egy légteret képez, a konyha és a fürdőszoba felett galériával, így a szokatlanul alacsony, belmagasság nem érinti a nappali terét, kiszolgáló tereknek viszont teljesen jól megfelel. A falak bontásával az alacsony belmagasságon növelhettem volna, de inkább lehetőségként tekintettem arra,hogy az épületmagasság ilyen csökkentése jelentős spórolást jelent. Eközben a nappali így is 3 méter feletti, igencsak tágas belvilággal büszkélkedhet.
Helyiségek
A fürdő és a lépcső a ház északi sarkába kerül, így a konyha és a nappali délies tájolású, teraszkapcsolattal. Az emeleti galéria ötlete megtetszett, de a nappalival való átlátás miatt elsődleges hálóhelynek kevésbé ideális, így az épület mögött kinyúló, az emelkedő terepre talajcsavarokkal támaszkodó dobozként folytatódik, immár elkülönített hálószobaként. A galéria így felszabadul és a nem túl nagy földszinti élettér folytatásává válik, egyfajta hobbiszobaként, esetleg vendégággyal berendezve. Magas ember lévén nem vagyok az alacsony tetőterek híve, így a tetőgerincet a galéria tengelyébe tolva aszimmetrikus tetőt alakítottam ki, így nincs olyan pontja az emeletnek, ahol a belmagasság két méter alatt lenne. Hogy ne a konyhán keresztül kelljen bejáratot adni, a fürdő és a lépcső között hátsó ajtón is megközelíthető az épület, az így kialakuló, tolóajtóval lezárható előszoba pedig a fürdőszoba és a nappali létere között is zsilipelési lehetőséget biztosít. Ezt a komfort megoldást hétvégi házak tervezésekor gyakran nem veszik figyelembe. Amellett, hogy így szabályos, sokkal komfortosabb is, ha a fürdőszoba jobban el van határolva a konyha légterétől.
Az eredeti elképzelés annyiban eltérő volt, hogy a tágas galéria adta plusz tér miatt én a földszinten a konyha és a nappali helyét és így méretét megcseréltem volna, hatalmas konyhával, minimális üldögélő sarokkal, de szerencsére idővel beadtam a derekamat Ági józan ítélőképessége előtt.
A puding próbája az evés, a jól működő alaprajzi elrendezésé pedig az évekig tartó használat, de saját igényeinket, szokásainkat ismerve ez a térszervezés remekül szolgálja majd az igényeinket. Ha meg is haladja a tiny house léptéket, 50 négyzetméter körüli hasznos alapterületével nem igazán a pazarló luxus kategóriája.
A következő bejegyzésben az anyaghasználatról és érdekes részletmegoldásokról lesz szó.